Csodák márpedig vannak!

eljött az a pillanat is, amikor annyi mindent mondhattam. akkor jöttem rá, hogy nem jártam máshol, nem tartottam máshova. ugyanott álltam, egy helyben, csak épp mással, mert nem voltam képes egyedül csinálni a dolgaimat. most ezen már túl vagyok. és talán lassan el tudok indulni önmagam felé. az első lépést talán már meg is tettem... azért jó volt újra látni.

És ha már itt tartunk, egy férfi csak és kizárólag akkor nyilatkozzon a tampon hátrányairól, és csupán csak abban az esetben szólítson fel betéthasználatra, ha tudja, miről beszél.
Javaslom az összes nagyokosnak, hogy bugyolálja be a seggét egy 80%-ban műanyag pelenkával, és egy héten keresztül pisáljon bele nagyjából 5 perces időközönként. Utána szíves örömest leülök vele eszmét cserélni, erre akár a szavamat is adhatom.

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró hasztalan holmik a házban.

Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennük a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt...

Azt mondják, az első mindig különleges. Ráadásul - akár a szűz menyasszony a nászi ágyban - kissé meg is vagyok illetődve. "Meglásd, csak rövid ideig fáj, de a későbbiek élvezhetősége érdekében ez elkerülhetetlen" - szólt a vén szatír, és a lány hinni akart neki.

Úgyhogy, gyerünk-gyerünk, essünk túl rajta villámgyorsan! Kigondol, "papírra vet" ésss már meg is van az első bejegyzés. Remélem a többi könnyebben jön majd. :)